Elég érdekes cím. A kihívást majd este csinálom meg...Na az van, hogy mostanában kaptam új telót. És tök magas lett a telefonszámlám, mert valamit hozzászámolt. Én ezt nem értem. Most kaptam egy másik netet (eddig nem is tudtam, hogy van rajta net, és hogy az annyi,amennyi) szóval teljes mértékben ki voltam akadva. Nem hiszem ám azért ezt el -.-' Remélem most már rendeződik az ügy, mert ha nem.. Na mindegy felesleges ezen idegeskednem. Majd rendeződik.Ha meg nem, akkor is rendezni fogjuk!:D Az a helyzet, hogy tervben volt mára még egy Goldie-fürdetés, az idő is megfelelő lenne hozzá, erre mi történt? Múltkori fürdetésnél kinthagytam az udvaron a kutyasamponos flakont, a Goldie meg fellökte a nagy futkározásba, és kiborult belőle az egész tartalmaxd. Csak én lehetek ilyen ügyes..ki az a hülye, aki kint hagyja a kutyasamponos flakont? Akár fel is robbanhatott volna. De ha legalább lecsuktam volna a tetejét. Nem, ezt sem tettem meg. Azthittem kitépem a hajamat, hogy kiburult az összes :D Legközelebb jobban kellene figyelnem. De most megyek, kellene még rendezgetni kicsit a lapot, meg divattal kapcsolatos cikket is szeretnék hozni. este még jövök,pusszantás

Talán a legjobb dolog, ami életem folyamán eddig történt velem, az az, amikor Goldie-t megkaptam. Emlékszem, hogy 1 hétre mentünk el nyaralni (ennek már 2 éve) és én már alig bírtam kivárni azt az egy hetet. Mert utána kaptam meg a második goldenemet. Elmentünk érte. Rajta kívűl csak a kis fiútesója Aranyka volt még ilyen sötétszínű golden. Mondjuk már előtte 2 héttel kiválasztottuk, és "lefoglaltuk", szóval emiatt nem kellett izgulni. A volt gazdik elbúcsúztak tőle, mi pedig beraktuk egy kartondobozba. Hazafelé úton kimászott, és köztem, meg anya közt csücsült a hátsó ülésen. Nagyon sírt, mert nem volt már mellette az anyja, és hiányzott neki. Keservesen sírt. Aztán anya megmutatta neki az autókat, amik mentek el melletünk. És akkor abbahagyta a sírást. Valamiért nagyon érdekelték őt a kocsik. Aztán egész úton azokat nézte. Mikor hazaértünk, kapott egy kispárnát. Nagyon örült neki. Kapott egy játékcsontot, hogy tudja rágogatni. (húú, azóta már millió ilyenje van! :D) Jöttek át megnézni többen is, és mondták, hogy milyen aranyos. Aztán eljött az este. Beraktuk a kis helyére, amit készítettünk neki. Nagyon sírt, hogy otthagyom. De két héttel később már elfelejtette az anyját, és már nem sírt, amikor beraktuk a helyére aludni. Annyira aranyos volt. Most már 2 éves, de én még mindig pici kutyaként tekintek rá :) Ez lett volna a kihívás 2. napja. pusszantás

A nővérem kiskorában kapott egy Oroszlánkirályos kazettát. Miután megszülettem ezt megörököltem, és nagyon kicsi voltam, amikor először megnéztem. A kazetta már hibás volt, úgy értve, hogy néhol akadozott, de azért csak-csak lement valahogy a rajta lévő film. A kezdésekor még nem is sejtettem, hogy később ez lesz a kedvenc mesém. Vagy százszor is megnéztem az ósdi kazettán, amikor egy nap kijelentettem: "A karácsonyi ajándékok közé szeretném besorolni az Oroszlánkirály első részét is!" Miután megkaptam, következő ünnepkor már a 2. részt kértem, és addig azokat néztem, amíg meg nem jelent a 3. is. Azalatt kaptam egy játékoroszlánt, játék Pumbát, és Timont, valamint egyfolytában az Oroszlánkirály történetét játszottam el a műanyag oroszlán figuráimmal. Az utolsó rész a kedvencem. "Alagút amit mindig ásunk, mikor készen van,ásunk egy újat!Alagút amit mindig ásunk...Mi volt ez? Erre jön a hiéna már" stb.stb... Aki már látta, tudja miről írtam, az előbb :D Szóval ez abszolút a kedvenc mesém. :) pusszantás

Na,sziasztok! Hát őő, elég érdekes a cím. Igazándiból nem is tudom, hogy miért  jöttem írni...Mivel nincs nagyon miről. A gép továbbra sem fogadja be a telómat, a kihívást meg abbahagytam. Vajon jó ötlet lenne belekezdeni egy újabb kihívásba? Egy másikba? Van most újabban ez a Disney hercegnős is, de bevallom: és soha az életbe nem néztem hercegnős mesét kiskoromban. Néha úgy, már amikor kicsit nagyobb voltam (9-10 éves,mert az ugye már nem olyan kicsi) akkor a Csingilinget meg-meg néztem néha. De soha nem rajongtam az ilyenekért. Tudjátok mit? Összeállítok egy olyan kihívást, amihez nem kellenek fotók:D Igen, ez lesz a jó ötlet. Egy rövid, 5 napos kis kihívást. Na, akkor nézzük. Ma kezdem is.

1. nap: Kedvenc meséd

2. nap: A legjobb dolog ami történt veled

3. nap: Legviccesebb élményed

4. nap: Az idézet, amely számodra sokat jelent

5. nap: Legjobb barátod

Sziaaasztok! :D Biztosan meséltem már, hogy imádom a baglyokat. Igen, meséltem. Szóval, pár nappal ezelőtt kaptam szüleimtől egy baglyos csomagolópapír-tekercset, 5 méter, és baglyok vannak rajta. Annyira cukik :D Ezzel kötöm majd be a könyveimet a tanév kezdete előtt. Legalább hangulatosak lesznek. Most újabban türkizkék körömlakkot szeretnék, meg kell majd néznem, hogy hol találok ilyet. Ééés, azt is meséltem, hogy lesz valami hullócsillagos izébizé. A nagyszerű memóriámmal elfelejtettem megnézni. Mondjuk azt mondják, hogy nem lehetett semmit sem látni, szóval ezekszerint nem sokról maradtam le. Tegnap macskáztam egy kicsit, de Marcsi még mindig annyira fél tőlem. Nem értem, hogy miért, de utálja ha simogatják. Biztos azért, mert a Luca az anyja. Ő is pont ilyen. Ha már az előbb a bekötőről beszéltem, vagyis inkább írtam, rájöttem, hogy mindjárt itt a tanév kezdés. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elment ez a nyár (legalább is számomra.) Bevallom, kicsit izgulok amiatt, hogy nem fogok-e összeesni megint, de megnyugtattam magamat, hogy lesz nálam innivaló. És különben is, ha rosszul leszek szólok valakinek és ennyi az egész. Mert nagy szerencsémre, megérzem a rosszullétet. Viszont nővéremnek még általános iskolában volt egy olyan osztálytársa, aki csak elájult, meg sem érezte előtte, hogy akkor most ő majd rosszul lesz. Éneklés közben egyszercsak előredőlt. Szegénynek biztos nagyon rossz lehetett. Na mindegy, az a lényeg, hogy ezt nem szabad bebeszélnem magamnak, hanem pozitívan kell hozzáálnom. Különben is, mostanában mindennap kicsit "eddzek" legalábbis ugrabugrálok össze-vissza, hogy egy kicsit jobb legyen az állóképességem. A telómat tegnap este is megpróbáltam rácsatlakoztatni a gépre, de hát nem olvassa be a Kiest a gép :-/ Nem tudom, hogy most a windows xp-nek van a Kies-sel baja (mert eddig nem volt) vagy a gépnek van vele baja. Na ez egy jó hosszú kérdés volt :D Tovább olvastam a Szent Péter esernyőjét, és olyan hosszú mondatok vannak benne, hogy nagyon nehéz egy szusszal elolvasni, mert a mamám ragaszkodott hozzá, hogy olvassam fel neki. na, most már indulok. pusszantás